Zu Infinitiv
Zu + Infinitiv
azaz: zu + főnévi igenév
A zu Infinitiv (magyarul: zu elöljárószóval álló főnévi igenév) szerkezetnek az a lényege, hogy ha egy összetett mondatban a fő- és mellékmondat alanya azonos, akkor a mellékmondatban nem tesszük ki még egyszer az alanyt és a ragozott igét, hanem zu + Inf szerkezetet használunk, pl.:
ICH habe versprochen, dass ICH ins Kino gehe.
(ÉN) megígértem, hogy (ÉN) moziba megyek.
Az alany tehát ICH, kétszer szerepel, ami kicsit csúnyán mutat, ezért a második ICH-et elhagyhatjuk, és a gehe helyett zu gehen lehet:
Ich habe versprochen, ins Kino zu gehen.
De ha nem a fő- és mellékmondat alanya egyezik meg, hanem a mellékmondat alanya megegyezik a főmondat tárgyával vagy részeshatározójával, azaz benne van a főmondatban valamilyen formában a mellékmondat alanya, akkor is lehet a mellékmondat ragozott igealakja helyett zu + Infinitiv szerkezetet használni, pl.:
Er hat mich gebeten, nicht zu rauchen.
Arra kért (ENGEM), hogy (ÉN) ne dohányozzak.
Er hat mir erlaubt, ins Kino zu gehen.
Megengedte (NEKEM), hogy (ÉN) moziba menjek.
Az angolban is kb. ugyanez a helyzet: I promised to go to the cinema. He asked me not to smoke. De pl. az olaszban, franciában is főnévi igeneveket használhatunk ilyenkor, csak más elöljárószó áll a főnévi igenév előtt, nem a zu megfelelője. Szóval aki tud a németen kívül más nyugati nyelvet, annak gyerekjáték lesz ezt is megérteni.
Ha elváló igekötős ige kerül zu+Infinitiv alakba, akkor a zu az ige és az igekötő közé kerül, és a három szót egybe írjuk:
Ich habe versprochen, dort einzusteigen.
Megígértem, hogy ott felszállok.
Itt most tárgyi mellékmondatot rövidítettünk zu + Infinitiv szerkezettel. “MIT ígértem meg?” “MIT kért tőlem?” “MIT engedett meg nekem?” Ezt a főmondatban nem fejtjük ki, hanem a főmondat után álló, attól vesszővel elválasztott mellékmondatban, tehát a főmondat tárgya mellékmondat formájában kerül kifejtésre, ezért nevezzük ezt tárgyi mellékmondatnak.
Alanyi mellékmondatokat is lehet így rövidíteni, ilyenkor általában es névmással kezdődik a főmondat:
Es ist verboten, hier zu parken.
Es ist möglich, Deutsch zu lernen.
Es ist gut, hier zu sein.
Tehát az “es ist + melléknév” kezdetű mondatoknál lehetséges ez főleg alanyi mellékmondatok esetén. MI tilos? Parkolni. MI lehetséges? Németül tanulni. MI jó? Itt lenni. Amit zu + Infinitiv szerkezettel fejezünk ki, arra a “mi?” kérdőszóval kérdezhetünk, ezért hasonló ez az alanyi mellékmondathoz.
A magyarban ilyenkor nem is használunk mellékmondatot. A magyarban itt olyan mondatokkal van dolgunk, amikben van egy melléknév (pl. itt: tilos, lehetséges, jó) és egy főnévi igenév is a mondatban (pl. parkolni, tanulni, lenni). Ezek a mondatok így hangoznak tehát magyarul: Tilos itt parkolni. Lehetséges németül tanulni. Jó itt lenni. Persze a magyarban is kifejezhetjük ezt akár mellékmondat formájában, de ez ritkán történik, pl. Tilos, hogy itt parkoljon az ember. Lehetséges, hogy németül tanuljunk. Jó, hogy itt lehetünk. (Erre kérdezni szintén a “mi?” kérdőszóval lehet, ezért beszélünk alanyi mellékmondatról: Mi tilos? Mi lehetséges? Mi jó?)
De az angolban is dettó ugyanez a helyzet, ott az “it is” kezdetű mondatoknál van ilyen, pl. It is possible to park here. It is good to be here. (Az angolban itt to helyett ING-es alak is állhat egyébként.)
Ezeket azért nevezzük alanyi mellékmondatoknak, mert a főmondatban nem fejtjük ki pontosan az alanyt, erre csak egy es névmással utalunk, és a mellékmondatban fejtük ki bővebben. “MI tilos?” “MI lehetséges?” “MI jó?” Ami tilos, lehetséges vagy jó, az itt most az alany, és ezt a főmondat után mellékmondat formájában, pontosabban zu + Infinitiv szerkezet formájában fejtettük ki. Magyarul is lehetne így mondani: Tilos (az), hogy itt parkoljanak/parkoljunk. Lehetséges (az), hogy németül tanuljanak/tanuljunk. Persze a mondatból nem is derül ki, kinek tilos a parkolás, kinek lehetséges a németül tanulás, tehát nincs konkrét személy, akire ez vonatkozik, általános a cselekvés személye, ezért sem tesszük ki a cselekvés alanyát, mert nem határozható meg pontosan, és ezért használjuk a főnévi igenevet, ami nem fejezi ki a cselekvő személyét.
Lehetne olyan mondat is, hogy Das Parken ist verboten, Das Lernen ist möglich, ilyenkor az alany (das Lernen, das Parken) a szokásos első helyen áll, azonban ha az alanyt bővebben ki akarjuk fejteni, akkor elkerül az első helyről külön alanyi mellékmondatba, mint fent, és az es névmással utalunk rá.
Célhatározói mellékmondatot is rövidíthetünk zu + Infinitiv szerkezettel, ha a fő- és mellékmondat alanya azonos (damit helyett um zu + Infinitiv):
Ich bin ins Kino gegangen, um den Film anzuschauen.
(Azért mentem moziba, hogy megnézzem a filmet.)
A célhatározói mellékmondatra úgy kérdezhetünk, hogy miért?, mi célból?, innen ismerhetjük fel, hogy um zu + Infinitiv szerkezetet kell használni.
Fenti példánkból azt is láthatjuk, hogy ha elváló igekötős ige kerül zu + Infintiv alakba, akkor a zu az igekötő és az ige közé kerül, és az egészet egybeírjuk.
Módhatározói mellékmondatok is rövidíthetők, ha a fő- és mellékmondat alanya megegyezik: anstatt zu + Inf (ahelyett, hogy), ohne zu + Inf (anélkül, hogy).
Er ist nach Hause gegangen, anstatt hier zu bleiben.
(Hazament, ahelyett, hogy itt maradt volna.)
Er ist nach Hause gegangen, ohne Abschied zu nehmen.
(Hazament, anélkül, hogy búcsút vett volna.)
Ezekben a mondatokban a magyarban gyakran feltételes mód múlt időt használunk (pl. maradt volna).
——— o ———
A brauchen tagadó alakja mellett a zu + Inf azt fejezi ki, hogy valamit nem kell megcsinálni:
Ich brauche nicht dorthin zu gehen.
(Nem kell odamennem.)
Ez lényegében a müssen tagadása. A brauchen + zu + Inf szerkezetet akkor használhatjuk, ha a mondatban ott van a nicht vagy kein tagadószó, vagy egyéb, tagadó ill. korlátozó értelmű szó (pl. kaum – alig, nur/erst – csak, bloß – csakis):
Ich brauche nur Brot zu kaufen.
(Csak kenyeret kell vennem.)
Ha Perfekt alakban, vagy más összetett múlt időben áll a brauchen zu, akkor nem Partizip Perfekt alakba (gebraucht) kerül a brauchen, hanem főnévi igenév alakba. Ugyanis ha két ige van a mondatban összetett múlt időkben (akárcsak módbeli segédigéknél), akkor a Partizip Perfekt helyett mindig Infinitiv áll (lásd még: helyettesítő főnévi igenév):
Ich habe nur Brot zu kaufen brauchen.
(Csak kenyeret kellett vennem.)
– o –
Sein + zu + Infinitiv: Szenvedő értelmű, és azt fejezi ki, hogy valamit meg kell tenni, vagy megtehető. Magyarra -andó, -endő, vagy -ható, -hető raggal lehet fordítani:
Diese Aufgabe muss gelöst werden = Diese Aufgabe ist zu lösen – Ezt a feladatot meg kell oldani = Ez egy megoldandó (megoldásra váró) feladat.
Der Tisch kann hier gefunden werden = Der Tisch ist hier zu finden – Az asztal itt található.
– o –
Haben + zu + Infinitiv: A müssen igéhez hasonló jelentésű: meg kell valamit tenni, valakinek valami tennivalója van:
Ich habe viel zu tun = Sok tennivalóm van.
Er hat für morgen viel zu lernen = Sok tanulnivalója van holnapra.
– o –
A scheinen + zu + Infinitiv egy sajátos német szerkezet. Magyarra az „úgy tűnik, hogy…” szerkezettel fordítjuk, de a németben a mondat alanya lesz az, amiről beszélünk:
Franz scheint nicht zu Hause zu sein – Úgy tűnik, Ferenc nincs otthon („Ferenc nem tűnik otthon lenni.”)
Du scheinst ein Buch zu lesen – Úgy tűnik, könyvet olvasol.
A scheinen igét természetesen tehetjük múlt (vagy akár jövő) időbe is, ekkor azt fogja jelenteni, hogy „Úgy tűnt, hogy…”. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy korábban történt az, amiről szó van, akkor a másik igét befejezett főnévi igenév alakba tesszük:
Du scheinst / schienst ein Buch zu lesen / gelesen zu haben.
Úgy tűnik / tűnt, olvasol / olvastál egy könyvet.
Der Direktor scheint ins Ausland gefahren zu sein.
Úgy tűnik, az igazgató külföldre utazott.
Infinitiv
mit oder ohne zu?
Kivételek:
Ha egy ige után egy másik ige áll vonzatként, akkor zu + Infinitiv-et kell használnunk, pár kivétellel. Ezek a kivételek: a módbeli segédigék, a lassen, valamint az érzékelést kifejező igék (sehen, hören) és a gehen, lernen, lehren, helfen:
Ich kann nach Hause gehen. (Haza tudok menni / Haza mehetek.)
Wir lassen die Waschmaschine reparieren. (Megjavíttatjuk a mosógépet.)
Ich sehe die Kinder spielen. (Látom a gyerekeket játszani.)
Ihr hört die Kinder singen. (Halljátok a gyerekeket énekelni.)
Er geht jeden Tag einkaufen. (Minden nap megy bevásárolni.)
Das Kind lernt in der Schule rechnen. (A gyerek számolni tanul az iskolában.)
Der Lehrer lehrt die Kinder lesen. (A tanár megtanítja a gyerekeket olvasni.)
Ich helfe dir lesen. (Segítek neked olvasni.)
Ezek közül sok ige (a módbeli segédigék, a lassen, sehen, hören, helfen) az összetett múlt idejét sajátos módon képzi, a haben ragozott alakja mellett nem Partizip Perfekt áll, hanem Infinitiv (pl. Ich kann nach Hause gehen → Ich habe nach Hause gehen können), ami KATI szórendbe kerülve is furán viselkedik. Erről a jelenségről bővebben az Infinitiv használata Partizip Perfekt helyett múlt időben című bejegyzésben írok.
Az összes többi igénél tehát, ha vonzatként egy másik ige áll utána, zu + Infinitiv szerkezetet kell használni, pl. Ich beginne einen Brief zu schreiben. (Elkezdek írni egy levelet.) Ich versuche, einen Brief zu schreiben. (Megpróbálok írni egy levelet.)
——— o ———
Előidejűség kifejezéséhez Infinitiv Perfektet használandó:
Ich freue mich, voriges Jahr nach Berlin gefahren zu sein.
Örülök, hogy tavaly Berlinbe utaztam.
Szenvedő alakban is használható a zu + Infinitiv, előidejűség kifejezésére Infinitiv Perfekt alakban:
Ich freue mich, eingeladen zu werden.
Örülök, hogy meghívnak.
Ich freue mich, eingeladen worden zu sein.
Örülök, hogy meghívtak.
————— o —————
A zu + Inf használata ragozott igealak helyett általában nem kötelező, de gyakori, feltétlen tudni kell, és ha csak lehet, ezt kell használni. (Tehát pl. az Ich habe versprochen, ins Kino zu gehen helyett mondatod, hogy Ich habe versprochen, dass ich ins Kino gehe, nyelvtanilag helyes ez is, de inkább a zu + Inf alakot használják. És van néhány eset, amikor zu + Inf szerkezet helyett nem is nagyon lehet mást használni, de erre rá is lehet érezni – ilyenkor felszólító mód lenne a mellékmondatban, ami talán nem helytelen a németben sem a sollen igével, de nagyon erőltetett.)
–
Link:
nthuleen.com – összehasonlítás az angollal
Mein-deutschbuch.de – Zu + Infinitiv
szeptember 5, 2013
supermario4everHasznos cikk volt, köszönöm szépen. 🙂 Csak egyvalamit hiányolok: Pontosan melyik igék vonzzák a zu + infinitiv szerkezetet, és mely igéknél tilos a használata. Azt például tudom, hogy módbeli segédigéknél nem szabad, de milyen más esetek vannak erre?
szeptember 5, 2013
Bodnár TamásÖrülök, hogy hasznosnak találtad a cikket. A kérdésedre szerintem megvan a válasz a cikkben, nem erre gondoltál?
“Kivételek:
Ha egy ige után egy másik ige áll vonzatként, akkor zu + Infinitiv-et kell használnunk, pár kivétellel. Ezek a kivételek: a módbeli segédigék, a lassen, valamint az érzékelést kifejező igéket (sehen, hören) és a gehen, lernen, lehren, helfen: … Az összes többi igénél tehát, ha vonzatként egy másik ige áll utána, zu + Infinitiv szerkezetet kell használni, pl. Ich beginne einen Brief zu schreiben.”
február 3, 2014
Nagy BálintNagyon hasznos volt nekem is remélem ma nagy hasznát veszem.
április 2, 2014
AttilaÉn ebből készülök a vizsgáimra,nagyun összeszedett az egész.
április 14, 2014
GeriVégre egy pontosan szemléltető tananyag.
Nagyon jó hogy magyarul is le van írva mert így sokkal könnyebb megérteni a példákat.
Köszönöm!
április 23, 2014
deutsch_level99Nagyon jó cikk öszeszedett és rendezett, minden benne van.
(habár egyik ném,ettanárom szerint a lernent és lehrnent már elkezdték zu+inf.el használni)
május 26, 2014
DianaNagyon jol osszeallitott, hasznos cikk. Egy eszrevetelem lenne a scheinen+zu+Infinitiv szerkezetnel. Van ott egy peldamondat, amit nyelvtanilag nem tudok ertelmezni: Ugy tunik, az igazgato kulfoldre utazott. Nem tudom, itt a scheinen iget jelen idoben hasznaljuk, akkor viszont el van irva, vagy mult idoben, mert akkor viszont nincs jol ragozva….?
május 26, 2014
Bodnár TamásKedves Diána!
Az bizony elírás volt, “scheint” a helyes alak, javítottam! Köszönöm az észrevételt!
február 18, 2015
EdvinÉrthetően leír mindent!Köszönöm szépen,ma ebből az anyagból lesz ellenőrző,remélem sikerülni fog! 🙂
január 10, 2018
PéterSzia Tamás!
Ez így helyes? :
Er ist nach Hause gegangen, ohne zu antworten.
Erre gondolok: Haza ment, anélkül h válaszolt volna.
január 10, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvIgen, helyes a mondat!
január 13, 2018
Szabó LászlóSzia Tamás!
Das haus kann gemacht werden-Das haus ist zu machen vagy zu anfertigen! A házat meg lehet csinálni! Ez így helyes?
január 13, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvHa magyarul a “lehet” szóval fejezzük ki, akkor az németül Das Haus kann gemacht werden lesz. A “zu machen” ill. “anzufertigen” inkább azt jelenti, megcsinálandó, meg kell csinálni.
(Még kérdés, hogy a “megcsinálni” szót itt hogyan értjük. Ha “megjavítani”, az inkább reparieren, ha “felépíteni”, az bauen: Das Haus kann repariert/gebaut werden.)
május 22, 2018
Nagy AndrásMódbeli segédigék múltidejénél ez így helyes? :
Es freut mich, diese Torte machen können zu haben.
/Örülök, hogy meg tudtam csinálni ezt a tortát/
május 22, 2018
Bodnár Tamás, webnyelvNem mondom, hogy határozottan helytelen lenne így mondani, de nem használják így. Egyszerűen annyit mondanak, hogy Ich freue mich, diese Torte gemacht zu haben. Ha nagyon hangsúlyos, hogy nem csak megcsináltam, hanem meg TUDTAM csinálni, akkor azt valahogy máshogy fejezik ki, például külön mondattal, pl. Ich freue mich, ich habe die Torte gemacht! Ich konnte sie wirklich machen!
február 9, 2019
AndrásSziasztok. Az lenne a kérdésem, hogy a versuchen zu Infinitívet hogyan használjuk KATI szórendben. Például helyes-e ez a mondat.
Ich habe viele Kontaktpersonen, mit denen ich die Informationen versuche zu sammeln.
Köszönöm.
február 9, 2019
Bodnár Tamás, webnyelvÉn inkább így mondanám: Ich habe viele Kontaktpersonen, mit denen ich versuche, die Informationen zu sammeln.
április 2, 2019
Lovas ÁrpádKedves Tamás!
Ez a cikk szuper jó.
Köszönöm.
Lovas Árpád
május 3, 2019
EszterSzuper cikk volt, sokat segített! Hálásan köszönöm!
november 10, 2020
PatríciaSziasztok!
Nekem is lenne egy kérdésem.
Nem igazán értem, hogy a módbeli segédigénél nem szabad zu+infinitivet használni.
Pl. Ich mag es, hier zu sein.
Akkor miért lehetséges? Vagy csak zu mögen meg hasonlók nem lehetnek?
Köszönöm a választ.
november 10, 2020
Bodnár Tamás, webnyelvA módbeli segédigék után mindig egy másik ige is áll a mondatban, vagy odaérthető. Nem mondjuk önmagában, hogy akarok, tudok, hanem hozzá kell tenni, hogy valamit csinálni akarok vagy tudok. A mögen az egyetlen kivétel, amely után nem kell másik igének állnia, hanem állhat utána főnév is, vagy névmás, ahogy az említett ich mag es főmondatban. Ez most azért érdekes, mert az es névmás előreutal arra, ami utána jön, és ez olyasmi, mint a magyarban a mellékmondat. Az es névmásnak van egy ilyen funkciója, hogy előreutal, és ami utána jön, abban zu + Infinitiv lesz. Ilyen még például az Ich finde es schwer, hier zu sein (Nehéznek találom, hogy itt legyek) mondat is.
A módbeli segédige mellett álló másik ige is lehet olyan, hogy állhat utána zu + Infinitiv. Pl. az entscheiden (dönteni) + zu + Inf: Ich musste entscheiden, zu Hause zu bleiben (Úgy kellett döntenem, hogy otthon maradok). Itt sem a müssen miatt van a bleiben előtt zu, hanem az entscheiden miatt, ahogy a másik mondatban az es miatt.
Egyébként egyszerűbb lenne az Ich mag es, hier zu sein helyett azt mondani, hogy Ich mag hier sein, és mivel nincs benne es, így a zu sem kell.
március 16, 2022
BenceKedves Tamás!
Azt szeretném kérdezni, hogy a következő összetett mondatban helyes-e így a szórend?:
Bár próbáltam Önt felhívni telefonon, nem volt elérhető. Obwohl ich Sie versucht habe (versuchte/probierte) zu erreichen, waren Sie nicht erreichbar.
Válaszát köszönöm!
március 16, 2022
BenceIlletve: Obwohl ich sie versucht habe anzurufen, waren Sie nicht erreichbar.
március 23, 2022
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Bence! Bocsánat a késői válaszért. Helyes úgy, ahogy írja, mindegyik változat! Én egyébként úgy mondanám, hogy
Obwohl ich versucht habe, Sie anzurufen, waren Sie nicht erreichbar.
Jobb egyébként az erreichen helyett az anrufen itt, mert a mondatban ott van az errreichbar is, a szóismétlés pedig lehetőség szerint kerülendő.
Az összetett múlt idő (Perfekt) használata általánosabb, mint a Präteritum, az előbbit érdemesebb használni.
Jogos az észrevétel, hogy ez egy kissé kacifántos szerkezet: mellékmondat egy olyan tárgyi bővítménnyel, amely egy főnévi igeneves szerkezet – Ein Nebensatz mit einem erweiterten Infinitiv als Objekt.
március 24, 2022
BenceKöszönöm!
április 28, 2024
Jánosi TiborKedves Tamás!
Hogyan mondják azt németül,hogy nem szoktam ezt csinálni!
Üdvözlettel Tibor
április 28, 2024
Bodnár Tamás, webnyelvKedves Tibor! Többféleképpen is lehet mondani. Én így mondanám:
Es ist nicht gewöhnt, dass ich das mache. Ez szó szerint azt jelent, hogy nem szokásos / nem megszokott, hogy én ezt csináljam.